MMMMMMMMMMHHHH,
mérges vagyok, elkeseredett, és egyébként is mindenből elegem van.
Miért csinálom?
Hova tartok?
Mi értelme van a “mindennek”?
Hajtok, csinálom, megyek, csinálom, megyek, csinálom…
de minek?!
bízni a szebb jövőben Szeptember 14, 2009
Juhhhahhhhhhaajj, végre megérkeztek az ékezetek a gépemre…
Köszönhetően (mint a legtöbb dolgot, sok minden mást) Palacknak, aki elvitt az IT gurujához, aki annyira rendbe rakta a gépemet, hogy jobb mint új korában. Voltam otthon, nagyon jól éreztem magam, egész csomó minden történt, mintahogy rengeteg dolog adott elgondolkozásra okot. Az a szeretet amit éreztem…ah, semmivel össze nem hasonlítható.
De persze vissza kellett jönnöm (nem, igazán nincs olyan, hogy kell…) a mostani világomba, ami anyira de annyira más mint otthon. Nem tudom, hogy melyik a jobb, ne is kérdezze meg senki, itt nincs jobb vagy rosszabb, csak tények vannak. A tény jelenleg, hogy semmi másra nem vágyom jobban mint, hogy szerezzen sikerülni egy új állást. Mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön, ez nem is kérdés, a részletek…na azok kicsit neccesebbek….
Itt ülhetnék hajnalig, és írhatnám, hogy milyen esetek vannak, mik a napi problémák, történések, de nem teszem. Címszavakban:
-a cégünket megvette az egyik legnagyobb britt alkohollal üzletelő cég, pub, mondhatom… (http://www.greeneking.co.uk/) szóval nem igazán érzem magaménak az életérzést, nem akarok része lenni az ő sikerüknek. (be a part of our succes… no thanks, hányok tőletek srácok, mi régebben egy vászon terítős étterem voltunk, mostanában meg 8 fontért áruljuk a házi bort…eeehhh)
-a general managerem egy olyan típúsú ember amilyennel még soha eddig nem találkoztam. A szó legrosszabb értelmében. Lételeme a megfélemlítés, üvöltés, majd mindezek után felveszi a másik arcát, munka után na gyerünk srácok, vettem 2 karton sört, meg egy üveg vodkát, hajrá, rúgjunk be. Soha nem néz a szemembe. Nem beszél, csak megfélemlít. Nem figyel, ha beszélünk hozzá. Mindenki utálja, egytől egyig. Legutóbb mikor írtam, említettem, hogy lesz vele egy találkozóm.
Hivatalos levél várt másnap, behívtak egy ún. fegyelmi tárgyalásra. Kedden mentem haza, ez az azt megelőző nap volt, hétfőn reggel 10kor. Megjelentem, nem köszönt, hátat fordított, majd mikor megérkezett a tanúm, (mert, hogy ez a hivatalos eljárás) akkor leültünk, és nagyon hivatalosan megbeszéltük, hogy… mit is? Ja, igen, azt, hogy szar vagyok, hogy nincs velem megelégedve, és, hogy reméli, hogy majd fejlődök. Kezet fogott, majd elhaladt. Persze a fő ok, az a bizonyos vendég volt aki üvöltve hagyta el a helyet.
Hivatalosan… tényleg? oké, legyünk azok. Minden nap, mindenkinek aki csaj, minden egyes órában, két értelmű megjegyzéseket tesz, hogy hogy dugná meg őket/minket, bármit kérdezünk, mindig valami szexuális utózengéje van a válasznak. Nem érdekli, hogy mit mondunk, kérdezünk, csak a vége…és ha viccesen válaszolok, mosollyal, akkor oké, ha nem…na arra itt van a tegnapi példa.
-Jó reggelt, jaj de jó, úgy örülök, hogy végre visszajöttél a nyaralásból, puszi, puszi.-így kezdte.Majd ahogy haladtunk előre a munkában, rengeteg dolgunk volt, a stressz égig ért, egyszer csak elkezdett velem üvölteni, hogy mi a francért nem tudok odafigyelni… Nálunk minden computeres rendszerben van, tehát ha nem zár le vmit akkor nem tudom elkezdeni, pl. ha van egy új vendég és épp csak leültek, akkor a kis kézi sz.gépemmel megnyitom az oda tartozó számot, de ha nem zárta le előtte akkor, ugyanarra a számra kell mindent felvennem. Mivel éppen 10 asztalom volt, nem figyeltem, hogy nem zárta le, tahát az új érkezőket hozzáadtam azokhoz akik már leléptek. Nem egy nagy deal kijavítani. 1 perc. De üvöltött, hogy elege van belőlem, és miért nem figyelek…(mondjuk azért mert 20 ember hív egyszerre, te fasz, azért) Kb. 2 óra múlva, amikor túljutottunk a legdurvább részen, rám néz, mutatja az arcát, hogy adjak neki puszit, mert hogy reméli, hogy én a munkát meg a munka utáni vicces részt külön tudom választani. Nézek rá, nem mondok semmit. -Aha, oké, szóval, nem szólsz hozzám?! Nem mondtam semmit, bocs dolgom van…
Újabb 20 perc, hív, igen? Hogy dolgozol holnap? Asszem nyitok, nem tudom, vagy nyitok, vagy délre jövök, nem néztem még meg. Jó akkor én mondom, hogy nem nyitsz, úgyhogy van időd ma este… Nemsokára megyek ill. küldök valakit h vegyen 2 karton sört…de ezt már említettem.. Ugye maradsz?-kérdezte. Nem válaszoltam, majd meglátjuk, mondtam.
Persze, hogy nem maradtam, majd hülye leszek. Mások igen, néhányan a kollégáim közül. Persze, tegyék, nincs ezzel gond.
Ma reggel ébredezek, sms vár Judytától, miszerint menjek kicsit előbb, mutatni akar vmit. (csak pár szó róla, kb fél éve ez a díszfasz kinevezte supervisornak, majd miután realizálta, hogy nem viheti el semmiféle körre, blabla, visszarakta az előző poziciójába, egy szó nélkül, nem mondott semmit, Judyta, csak nézte a beosztást és észrevette, hogy nem a management rotában van…)szóval, reggel, ott vár az üzenet, nem engem, Judytát, miszerint, lesz szíves figyelni a mai telejesítményemet, mert ő (ez a fasz) úgy érzi, hogy egyre rosszabbul teljesítek, és, hogy én nem vagyok elég jó, a továbbiakban, nem kéne ennek a cégnek dolgoznom. És, figyeljen, mert ha elmondja nekem, akkor kirúgja, mert tudja h mi barátok vagyunk.
GYÖNYÖRŰ!!!
Ez az a világ amiben szeretnék élni.
Oké, én nem voltam eddig ilyen, és távol áll tőlem, de…
kicsit most változtatok. Abban a pillanatban, ahogy meglesz az új munkahelyem, megírom a felmondásomat.De az nem egy egyszerű felmodás lesz. Az elmúlt egy hétben minden egyes mondatát leírtuk, az összes szemét mocskos megjegyzését, egyenesen a bíróságra valamint a head officeba küldöm.
Carlotta mellettem van, elmesélte a fiának, hogy mi a helyzet, aki azt válaszolta, hogy a Luca a családunk tagja, mellette leszünk….
Én mondtam basszus, hogy ez farkas világ, szétharapnak.
