Írok.
Napok óta tervezem, hogy na majd ma este, na majd ma, de mindig volt valami. Hol nem volt kedvem, hol épp annyira fáradt voltam, hogy csak megdőltem, előtte meg annyira rossz kedvű, csalódott és kedve szegett, hogy be se kapcsoltam a gépet. Megérdemelt szabadságom, több volt mint kiábrándító, ami valószínűleg nem a történtek miatt, hanem a prekoncepcióim miatt ejtett kétségbe. Azt hittem majd leánykérés lesz, mint a filmekben, vagy legalábbis az a szerelem ami volt…hát nem.
Ehelyett egy idegbeteg Can várt, aki napi 14 órát dolgozik, utálja az életét, engem igaz szeret, de mivel nem egy országban élünk, ezért a jövő kicsit nehézkes lesz. Utolsó este volt a legnagyobb őrület amikor is sort kerítettünk arra, amire eddig még nem…oké, beszéljünk a jövőnkről. Ijedtség, sírás, kérdések, lakjak ott, legyek vele, nem, nem, igen, nem tudjuk, korai, mit csinálnék ott, tudja, hogy imádom Londont, ő meg utálja Isztambult, szép párosítás… Tele volt a levegő ki nem mondott szavakkal, az összes feszültség, hogy elege van mindenből, hogy nem tud két havonta egy hétre szeretni, elfelejti, hogy milyen vagyok, nem tudja mit akar, össze van zavarodva. Tudtam, hogy nem feltétlenül a hozzám fűződő érzéseiről beszél, inkább a saját bizonytalanságáról ,arról, hogy mennyire magányos, hogy eszik, alszik, dolgozik, ennyi az élete. Rosszul érzi magát attól, hogy nem tudja gondomat viselni (??) onnan, és azt szeretné ha itt lennék valakivel, aki ugyanezt tenné…csak itt. Na ez betette a kaput. Üvöltöttem, hisztiztem, megvolt a naaagy dráma, hogy én mennyire szeretem, és, hogy mindent feladnék érte (okos fiú, rögtön tudta, hogy ez nem igaz)…
Másnap reggel felkelt, felvette a legszebb öltönyét, adott egy puszit (na jó, megcsókolt) és csak annyit mondott:”See u in Budapest.” Majd becsukta az ajtót. Én visszadőltem az ágyba, és csak bőgtem, bőgtem. Indulás előtt még kivasaltam két ingjét, mert másnap utazott Madridba, felszálltam a repülőre. Valami elveszett. Pár nap gyötrődés, nagyon mély, gyalázatos rossz kedv, aztán megráztam magam, és döntöttem. Vége. Felejtsük el egymást.
Emailek, telefonok, smsek. Minden a múltba veszett, az a szörnyű bizonytalanság, ahogy ott ültem a Boszporusz parton és mindenemet átjárta a bánat, elsírtam előre az összes könnyemet, éreztem még akkor, hétfőn, hogy valami történni fog…és lám, ma már máshogy látom. Az idő megoldotta. Még mindig nagyon szeretem, ő is engem. Az meg, hogy mi lesz? Ki tudja?
Lehet, hogy majd szép lassan elfeljtődünk egymásnak, lehet, hogy május táján dönt az egyeteme, hogy jöhet vissza Londonba PhD. képzésre. Kicsit visszavettem. Nem építek álmokat, hogy milyen lesz a jövőnk, annak ellenére, hogy a gyerekeink neve is megvan, nem, nem, lesz ahogy lesz. Azt hiszem ha “harcolni” kell egymásért, megtesszük majd.
más
Sokat dolgozom, mint mindig, szeretem. Úgy tűnik megéri hajtani, bár az új general manager végtelenül lusta, és nagyjából leszarja, hogy mit mondunk, kérünk, persze, gondolom végtelenül elfoglalt, legalább annyira mint amennyire perverz. Állandóan ezek a szex közeli viccei, hihetetlen, az alkalmazottai 90 % csaj, és hát persze a jobbik fajtából, szerintem ha tehetné, nyitna egy sztriptíz bárt. De jó hangulatot teremt, meg sokat mókázunk benn, ami persze a munka rovására megy, de legalább nem az van mint fél éve, amikor kb. levegőt sem vehettünk előzetes engedély nélkül. Végre kinéztem a sulimat is, ha minden igaz vagy szeptembertől vagy jövő februártól kezdhetem is. (gyűjtenem kell egy szemtelenül magas összeget…)
A legnagyobb!! Azt hittem nem hiszek a szememnek. Mark a volt főnököm, akit eléggé kedveltem, de nagyon csúnyán kirúgott szinte napra pontosan egy éve, múlt héten bejelölt az egyik közösségi szájton. Gondoltam nem leszek pingvin, visszaigazolom. Na, másnap jött is a fotó komment, hogy mennyire szuperül nézek ki, és, hogy alig várja, hogy halljon felőlem. Hihetetlen. Komolyan.
Ja és hétvégén bepótoltam a lemaradásomat és voltam magyar diszkóban. Először és utoljára. ((: De meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon sokat röhögtem, főleg, amikor betettük a lábunkat (csak csajok) és kb 100 pasi jött ránk egyszerre, ezzel a hello, de jól nézel ki, mit iszol dumával…önbizalom erősítőnek jó, de hát azért kérem…
3 hét múlva újra nyaralok egy kicsit, most haza látogatok, és mivel nem szarral gurítunk ezúttal több mint két hétre, oléé.
