Most már jobb, de az egész napom úgy volt elbaszva, ahogy kell. Felkelés után még csak-csak, oké volt, bár éreztem, hogy a mai nap nem az én napom. (nem szeretném a “nap” szót többet haszálni ma…akarom mondani a mai nap folyamán…)
Munkában szétcincálták az idegeimet, minden oldalról, alig vártam, hogy kiszabaduljak…ahh. Az elmúlt nagyjából két hétben , minen egyes percet élveztem benn, persze voltak nehéz pillantok, de sokkal több jó mint rossz. Elegem lett.Tegnap több mint 12 órán keresztül kellett teljes erőbedobással ott lennem, koncentrálnom, megfelelnem, hiszen az elvárások egyre nagyobbak, bár ami azt illeti kicsit feljebb került az a csinos kis orrom, hiszen több oldalról is kaptam pozitív visszajelzést. A vendégektől alap, persze, folyamatosan, írásban, pénzben, szóban. De a főnökeimtől eddig még sosem.
Először is látom rajtuk, hogy szeretnek velem dolgozni, bíznak bennem…persze továbbra is baszogatnak (ezt a szofisztikált angol úgy mondja-h folyamatosan emlékeztetnek a “service standard”-ekre)de az, hogy írásos dícséretet kapok..wow. A pénz is jobb egyébként.
A mérhetetlen fáradtság amit érzek egész nap nem überelheti a hiányt és azt, hogy érzem valami megváltozott Cannal. Ő még többet dolgozik mint én, mindketten idegesek vagyunk, semmire nincs időnk…mókuskerék. Talán pár nap múlva kiderül, hogy még mindig ugyanaz a lángoló szerelem- e van kettőnk között, vagy eladtuk-e a lelkünket a cégnek. Ezen a világon lehet-e több, jobb, fontosabb bármi is mint az az érzés amikor az ölembe hajtja a fejét vagy amikor összeérnek a talpaink??!!
Beszéltem ma anyuval két órát, az kicsit helyre rántott ebből az önsajnálattal kevert jaaaj de szar nekem pedig tudom hogy jó hangulatból
Elteszem magam holnapra. A macska most ugrott fel az ágyra, ide veszem magam mellé, és húzzuk együtt…
