we’ve got our love to keep us warm december 25, 2008

Nagyon békés, meghitt karácsonyom van. Rég nem volt ilyen. Tavaly a szétfrusztált helyzetben minden más volt csak béke nem.  Idén  finomakat főztem, angol nyálas film maratont tartottunk, tegnap megnéztük a Love Actuallyt, ma a Nothing Hillt, a Bridget Jonest és hamarosan a Holiday kerül sorra, mindegyikben Hugh Grant, Colin Firth és egyéb hideg halak, pokróc, fehér bor, gyertya, nagyon jó. Perfetto. És holnapután meg még ennél is jobb lesz mert jön valaki akit annyira szeretek, hogy újra szárnyalhatok és megint az a Lucó leszek aki csak mellette lehetek.

Itt volt Palack egy hétre, meggyógyította a beteg lábamat, melegséget hozott, erőt adott, megnyitott pár új perspektivát. Nagyon jó volt.

ggggggrhhhhhh december 4, 2008

Talán jobb lenne az ilyen hangulataimban meg se szólalnom, csak elveszem a kedves olvasók kedvét az élettől.

Nagyon fáj a lábam, de annyira, hogy könny szökik a szemembe ráálláskor, nem tudom mi lelte szegénykémet, múlt pénteken begyulladt, napokat az ágyban töltöttem, alig bírtam ráállni, ma visszamentem dolgozni és paff. Megint.Pedig már picit jobb volt…Semmi kedvem nem volt az emberekhez, mindenki idegesít, nem értem a poénokat, elment az életkedvem, borzasztóan hiányzik Mr. Scott, aki most az egyszer nem érzett rá, hogy mire van szükségem, még az ő e-mailjének se örültem, itt ülök lenn a konyhában (még annak se tudok örülni, hogy végre Kilburnben lakom, amire egy éve vágyom) egy sós meleg vízzel teli fazékban van a jobb lábam, nagyon sajnálom magam és kutyául szenvedek. Rengeteg a munka, anyu jön hétfőn, a pénteki Scala-beli bulinkra szeptember óta megvan a jegyem és nem, nem akar gyógyulni. Kifogytam a kedves szavakból, nem tudok türelemmel fordulni senkihez, idegesítő vagyok. Nyűg.  Semmi kedvem a fájdalomhoz, rohangálni akarok, pihentem már eleget, ezer dolgom lenne. A rohadt életbe máááááááááááár.

Múljon el.