Kockasfulu’s Weblog

idiotica on the top

thanksgiving november 27, 2008

Kategória: Uncategorized — kockasfulu @ 8:16 pm

Nagyjából 32 csomag van körülöttem, változó méretűek, a legtöbb nagy…várom a költöztető embert.

Egyébként meglepően könnyen ment ill. megy minden, legalábbis az elmúlt egy napban. Előtte kicsit necces volt. 10 napja nincs fűtés, 1 hete könyörgök az illetékeseknek, hogy tegyenek valamit. Először szépen kértem, majd agresszívan végül az okos utat választottam. Mr. Scott olyan hivatalos levelet írt nekik ami jogilag teljesen korrekt, valamint sehol meg nem támadható. Mielőtt elküldtem volna nem akartak szóba állni velem, aztán, hogy hogy nem még ők kértek bocsánatot. Ebben a helyzetben a bocsánatukkal megyek a legkevesebbre. Szóltam már jó párszor a Fruzsinak, hogy ha esetleg az új helyen annyira jól érezném magam, hogy elfelejtkeznék arról, hogy mit álltunk itt ki és elállnék a pereskedéstől, mert, hogy mégis, hát ne már, jaaaj…akkor azonnal szóljon rám.

Múlt szombaton kezdtük el keresni az új helyet, nem is baj, hogy így alakult a végén, van egy olyan érzésem, hogy jobb lesz. Hétfőre egymás után beszéltem meg időpontokat, az első Cricklewoodban volt, ahol már rég szeretnék lakni (nagyon nagyon nagyon utálom Kelet Londont. nagyon.) Szimpatikus arcok, nagy szoba, jó környék. Jól eldumáltunk, csak a végén közölte Darryn, hogy 1020 fontot kell fizetni, lakbérrel, deposittal mindennel együtt. Jó, akkor erről lemondunk, tovább.

Következő hely, iszonyat környék, de legalább olcsó, albán tag, ő lakik az emeleten, egy német csajjal. Na jó, legalább nem kell sokakkal együtt lakni. Volt valami nagyon furcsa  a levegőben, nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi…nem is feltétlenül a szoc-reál lepusztult életérzés miatt, azon felül is volt valami. Beszélgettünk egy órát, mondtam, hogy jó, akkor költözünk két nap múlva. Egy fillért sem kért, átadta a kulcsokat. Itt már sejtettem, hogy valami nem oké, de szorult helyzetemből adódóan igent mondtam, végül is mi történhet?! Legfeljebb újabb költözés, innit??!! Pár perccel később Fruzsi elém jött az egyetem befejeztével, mesélek, mesélek, oké ez így ez úgy… akkor talán írjunk Darrynnak, hogy nem visszük el a helyet mert nem áll módunkban ennyi pénzt kifizetni.  Egy perc múlva jön a válasz, hogy jaaaj ne már, de sajnálják, ha megbeszéli a többiekkel, hogy a depositot ráérünk később kifizetni akkor jönnénk-e. Este 11-kor ülünk a török kajáldában és teljesen zavarba jöttünk, hogy huuhh, most két hely is van ahova mehetünk, egy napja még azt se tudtuk, hogy mi lesz, hogy lesz.

Írtam neki, hogy igen, beszélje meg a többiekkel, mert szeretnénk.  Megbeszélte, ott fogunk lakni. Lefizettünk egy valag pénzt, ha minden igaz Mr.Scottnak köszönhetően visszakapjuk a depositot az ügynökségtől, úgyhogy minden rendben lesz.

Írtam az albán tagnak, hogy sajnos nem tudunk beköltözni, erre visszaírt egy sms-t, hogy semmi baj, küldjem vissza a kulcsot postán. Postán??? Ez nem furcsa??? Azóta sem értem… Oké, hogy egy éve élek Londonban és még soha de soha eddigi életem során nem találkoztam ennyi megbízhatatlan, link, hogy mondjam…furcsa emberrel, de ez sok. Hál Isten, hogy nem egy olyan helyre költözöm ahol így mennek a dolgok… postán??? nem értem.

Most várás van, bepakoljuk azt a rengeteg cuccot és bízunk a szebb jövőben. Ami ugye definíció szerint jobb lesz. Ez a hely is jobb volt mint az előző, sokkal, jól indult, miután visszajöttem változott meg minden.

 

ja.. november 24, 2008

Kategória: Uncategorized — kockasfulu @ 1:21 am

ja…. drága szeretteim, ne aggódjatok, nincs gond. ill. csak gond van, de túlélem.

 

jobb lesz… november 24, 2008

Kategória: Uncategorized — kockasfulu @ 1:10 am

szuper most… megint költözés, megtapasztalom azt, hogy az emberek tényleg a legaljáig képesek elmenni ha pénzről van szó…megint nehéz napok, sokat cigizek, sokat dolgozok, közben vadidegen emberekkel harcolok a jogaimért, ja..azt hiszem kezdek felnőni.

Senkire nem számíthatok, olyan kutya egyedül vagyok, hogy azt elmondani nem tudom. Vannak barátaim,család,persze, de mégis nagyon nehéz. Nagyon nehéz hétnek nézek elébe. God bless me. oiii…

 

ejj… november 18, 2008

Kategória: Uncategorized — kockasfulu @ 12:37 am

Rég volt ennyire nehéz és rossz napom mint ma. Erős félreértéssel indult, meg is dőltem, persze, hogy Mr.Scottal, és persze, hogy neten, a legrosszabb amit ellehet képzelni.Velem legtöbbször úgy szokott lenni, hogy ha egy nap rosszul indul akkor úgy is fejeződik be, természetesen most is így van/volt, tiszta könny az arcom. Stresszes volt a munkahelyemen is, elég komoly anyagi nehézségek mutatkoznak, meg kell harcolnom azért ami jár, kihasználnak, próbálnak elég komoly pénzeket elsunnyogni amit márpedig biztos, hogy nem fogok annyiban hagyni. A másik a teljes darálás problematikája, ez a baj a nagy cégekkel, -amellett, hogy referenciának kiváló lesz a jövőben, csak addig ne vágjak eret-hogy egy nagy gépezet és semmi más nem számít csak a profit és a standardek. Soha nem elég jó amit csinálok, midig találnak valami kifogásolnivalót a főnökeim a munkámmal kapcsolatban, én nem egy személy vagyok ott, csak egy darab, egy illesztés. Vajon a személyiség felismerése, ill. annak figyelembe vétele a proffeszionizmus kárára megy? Ez egy komoly hely, ahol állandóan figyelnek a vendégek visszajelzéseire, és kapnak is rendesen-felőlem sok pozitívat, írásban. Egyszer nem mondták azt a feletteseim, hogy ez szép munka, egyszer sem. Ma, amikor már teljesen végem volt, megkértem a főnökömet (7 éve van a cégnél, keni-vágja a szakmát, aláírom, de embertelen a bánásmódja), hogy tegye meg azt a szívességet, hogy nem üvöltözik velem, főleg nem mások előtt. Nem, ő nem üvölt.- felelte, majd elővett egy papírt, és elkezdett jegyzetelni, 2 A/4es oldalt teleírt pár óra alatt. Este van már, jövök, mutatom neki az egyik komment kártyát, tökéletes, szórakoztató és professzionális munka/service, állt rajta, felül a nevem. Ahamm, azt hiszed, hogy jó vagy?! Akkor majd lesz egy kis beszélgetésünk miután végeztél.-közölte. Állok elébe, gondoltam.

Átöltöztem később, elintéztem a papírmunkát, oké, üljünk le. Meglobogtatta a kis jegyzeteit, ez mind arról szól, kérlek (alásan…), hogy hány hibát vétettél ma, hány dologra nem figyeltél oda. Elkértem, nem adta oda, mert, hogy az ő kézírását nehéz elolvasni, rendben, akkor olvassa fel. Nem történt meg. 20 percen keresztül istenítette magát, hogy tőle mennyit lehet tanulni, de, hogy én nem akarom, miért nem kérdezem többet, hogy mit, hogy kell csinálni.Mivel nem vagyok 18, és buta sem, tudom, hogy ilyenkor nem érdemes semmilyen vitába bocsájtkozni, emberünk nem fogja beismerni, hogy ha esetleg túlzásba esett, inkább bólogattam, és igyekeztem megfogni a másik végéről, azzal, hogy értem az ő álláspontját de nekem ez nagyon kellemetlen mert, hogy…bla bla bla…

Rendben, elismerem, hogy vannak tévedéseim, hibáim, ez nem is kérdés. (ember vagyok a francba is, nem robot, itt említeném meg, hogy a robot kollegákkal valahogy sosincs ilyen beszélgetése…) Csak ez már sok. Ez tényleg az.

Gyalogoltam haza a zuhogó esőben, nagyon egyedül éreztem magam és arra gondoltam, hogy tovább kell harcolnom, nem miatta/vele, nem is a cégért,magam miatt. Hazaérvén, Mr.Scott levele várt amitől rögtön mattot kaptam, megtelt a szívem melegséggel és még egy okkal több gyűlt össze amiért tovább kell harcolnom. Ő is azt teszi.Kemény dolgok ezek. Tudom ezek mind erősebbé tesznek. Nem lehetne néha csak egy kis nyugi és félretenni ezt az őrületet? Belém harap ez az ország, ez a város. És még csak most jön a java.

ajjjj—-

 

csak az eső miatt ilyen??!! november 13, 2008

Kategória: Uncategorized — kockasfulu @ 3:10 am

Mert nem értik, bazki nem értik. Annyira jó napom volt ma, hogy az hihetetlen. Kicsit már kezd elegem lenni a lengyel kollegáimból, annyira nem egy nyelvet (és most itt nem a nyelvről van szó) beszélünk…. Bazki, kezet csókolnak a vendégek, névjegykártyákat dugdosnak a kötényembe, hogy dolgozzak nekik, 20 fontokat hagynak borravalónak, kérik, hogy maradjak olyan amilyen…

A másik oldalról meg…néznek bután, nem értik mit kérdezek, játsszák, hogy ők nagyon fontosak, sosem mosolyognak, nem tudják ki az a Frank Sinatra és végtelenül, végtelenül ellenszenvesek. Ma annyira megértettük egymást az egyik vendégemmel, hogy végül közös borozásba kezdtünk amikor végeztem, majd’ egy órát átbeszélgettünk, mire kiderült, hogy multi milliomos, és mennyire jó, hogy ilyen jól elvagyunk, félig szerelembe esett, ohh köszönöm. Na de azért ennyire ne vegyük komolyan magunkat, csak vicces volt, semmi több. Cipőt cseréltünk, kiváncsi vagyok holnap mi lesz benn amikor a béna pancserok megkérdezik, hogy kik voltak azok. Mit mondok majd? ahh, semmi extra, csak a haverjaim.

Volt pár stresszes pillanat egyébként az elmúlt pár napban, jöttek magyar kollegák, nem akarom őket, neeeem akaaarok magyarokkal dolgozni. Egyébként az elmúlt 5 nap (mióta visszajöttem az én kis álmomból) 13-14 órás munkanapokkal telt, vicces…az összes főnököm egyenként bekaphatja, a sok hülye, majom. Remélem soha nem leszek az ő szintjükön. persze, hogy nem.

az élet egyébként meg hozza amit kell…szerelmes vagyok, repdesek, vannak dolgok amiket nem is realizálok, a szívem ott van ahol Mr. Scott van éppen, hiányzom neki, nagyon, a szerelmi levelezésünk meg…neeeem, nem tudok mit mondani. Szép. A lehető legtökéletesebb.

 

november 12, 2008

Kategória: Uncategorized — kockasfulu @ 3:11 pm

sajnos nincs időm írni.

 

wicked november 7, 2008

Kategória: Uncategorized — kockasfulu @ 5:33 pm

Három napja ültem a nappaliban és a Fruzsinak írtam e-mailt. Nem akartam túl nagy szavakat használni csak valahogy érzékeltetni, hogy épp, hogy érzem magam…ezt írtam:

En azt hıszem hogy az az ıgazı szerelem amıkor Fodor Akost keresek nekı angolul a neten (es talalok-majd amıkor mondom nekı hogy ez haıku akkor elkezdı szamolnı a szotagokat eloszor angolul de mıvel nem stımmel ezert megnezı a sajat nyelven) majd megmutatom nekı a Google Earthon hogy hol van a Pıtvar utca Zugloban.

Ma már itthon vagyok, tisztázom a gondolatokat a fejemben, újraélem az elmúlt 10 napot.Nem megy. Az első naptól kezdve olyan volt mintha egy álomba csöppentem volna. Az egy dolog, hogy egy teljesen más kultúra, másfajta emberek, őrült felfordulás, napi ötszöri imádkozás, hihetetlen amikor a Moszkból lehallatszik és csak mész az utcán, épp egész mást csinálsz, ölelsz, szeretsz, átélsz…

Minden annyira pontosan megvolt szervezve, elém jött a reptérre, aznap volt a szülinapja, de ő lepett meg egy hihetetlen ajándékkal, a szám is tátva maradt. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. Olyan mintha évek óta ismerném, pedig csak két hónapja. Ha a tökéletességnek van mércéje akkor mi túlteljesítjük.Hamarosan jelentkezem egy átfogó összefoglalóval.