meghívnék mindenkit, hogy elmondjam mennyire boldog vagyok. 2 nap. most írt, vár.
és én?
csak Ő, csak lássam, öleljen, én is
nem tudok aludni, szeretem, nincs itt, de itt van…épp a hiánya által van jelen. (ez nyúlás, persze, de szép)
weak become heroes október 25, 2008
Olyan, de olyan de olyan koncert volt csütörtökön, hogy nem is értettem miért nem lehet ezt mindennap, minden héten??!! A BBC elhozta a Lucónak a Streets-et, akiket imádok, pár hete jött ki az új album, ami 10 pont, de a koncert az száz volt, 1000. És innen aztán tényleg nincs megállás, pár hét múlva Scouting for girls, decemberben Citizen Cope…ahogy az ajtónkon is szerepel: “Without music, life would be a mistake.” (Friedrich Nietzsche) Olyat osztott az ember, hogy azt se tudtam merre vagyok.
Tegnap meg ma is nyüstöltem, vásárolgattunk a pajtásommal, annyira jó, hogy volt pasiból ilyen barát lett. Holnap még dolgozom picit, aztán indulás.Elnézek Isztambulba. Hátha találok ott egy Mr.Scottot, aki vett nekünk egy új ágyat. De nem vár, nem szeret. Ezen vinnyogtam egyik nap a Fruzsinak aki azt mondta, ha nem hagyod abba behúzok egyet.Nem. Nem kell. Olyan lesz, hogy mindkét szemem egyszerre nevet majd, és akkor is csillog ha csukva lesz.
október 18, 2008
Szép élmények értek ma is. Ezek annyira kis dolgok, hogy más talán nem is értékelné, venné észre, de én nem más vagyok. Először is, minden reggel süt a nap.
Ami a legnagyobb örömre ad okot, hogy szeretek hazajönni. Furcsa ez a “haza” dolog, ezen gondolkoztam mostanában, merthogy ugye Magyarországot kéne/kell a hazámnak tekintenem, de most én a szűkebb értelemben vett hazáról beszélek, oké, akkor legyen…hívjuk otthonnak. Nekem örökre a Pitvar utca marad az otthonom, de jelenleg nem ott lakom, szóval…tisztázzuk.
Otthon. Haza.
Egyikkel sem vagyok teljesen tisztában, hogy melyik mit is jelent Nekem. Szoktam erről sokat beszélgetni másokkal, de az se visz előrébb.
A hazajönni kifejezés most nekem azt jelenti, hogy 84 Windsor Road és itt nagyon jó nekem. Egy évig éltem egy olyan helyen ahol benne volt a levegőben a szorongás, a halott szag… jaj, szörnyű volt. Nem, nem …túlélhető volt, szóval nem szenvedtem vagy ilyesmi, de most látom igazán, hogy hogy érdemes élni. (és ennél csak egyre jobb és jobb lesz) És ez nem csak rajtam múlik, nagyon nem. Én nem változtam annyit.
Az, hogy Elza bejön éjjel egykor, csak elmesélni, hogy hogy van, megölel, (szeretettel, igazival) ad egy puszit, és utána megy tovább…az, hogy a srácok, Jack and James akiknek kevesebb a szabad felület a testükön mint a tenyerem de cserébe a többi részükön szét vannak varrva meglapogatják a hátamat mikor látják, hogy hiányolom magam mellől Mr. Scottot, és együtt hallgatjuk a buta dnb-ket, és arra megyek le, hogy az evőeszközöket konyharuhával szárítgatja, és nem kell mondania semmit, nekem se, simán átveszem a kezéből és a helyükre teszem. A kedvenc pajtásomról meg… csak felsőfokban tudok beszélni. Egyik reggel egy levél várt, alap faszságokkal bla-bla ezt kell oda tenni, ezt hívta, napi dolgok…és az utóirat?! “Te vagy az egyik legjobb dolog amit Londonban találtam.”
Ezt kértem, ezt akartam, hogy ilyen emberek vegyenek körül akiknél nincs kérdés, minden megy a maga útján.
Csak a hasonlat kedvéért…ahol egy évig laktam, ahova az állítólagos legjobb barátnőmmel költöztünk be (akit soha többet az életben nem szeretnék újra látni), szinte minden héten várt valami lealázó üzenet post-it.re írva, pl.: “köszönöm, hogy elhasználtátok a szendvics csomagoló fóliámat, nagyon szép gesztus”, a volt arcok, azok a végtelenül nyitott és kedves emberek (pff..) amikor lejöttek és meghallották, hogy milyen zenét hallgatok…hehe..annyira röhögök, most, hogy így eszembe jut, komment?! “ÚÚÚriiisteeeeen, hogy lehet ezt a zenét elviselni?” köszönjük tolerancia, köszönjük elfogadás.
Az, hogy úgy kellett hazajárni, hogy mindennap attól kellett tartani, hogy valami nem jó…de nem életbe vágó kérdésekről beszélünk, hanem olyan nagyságrendű dolgokról, mint pl. ki hova tette a narancslevet, mert annak nem ott van a helye, ill. ki miért tekerte fel a fűtést… hm?!! vajon miért? csak nem fázott v.ki? Még azt sem gondolom, hogy ez magyar tempó, nem hinném. Ez nem azon múlik. Mindenesetre büszke vagyok magamra és hálás a sorsnak, hogy mindezt a hátam mögött tudhatom. Remélhetőleg soha többet buta cetlik, és hajrá az együtt stereophonics, oasis, radiohead, trentemoller, doc scott, the streets, mattafix hallgatásra. Mert ezeket szeretjük. És nem csak a zene köt össze. Most épp fél 3 van, eddig a többiekkel voltam, most jön a több. szeretek élni. sajnálom, ez van. (egyértelmű, hogy egy kicsit sem sajnálom…)
napsütéses marcipán október 16, 2008
Ő keltett reggel, igaz nagyjából 3000 km.-re van, de olyan volt mintha itt lett volna.Szeretés van.Nem akarok ömlengeni…sooorry. de…mmmmhhh…annyira.
Beszéltem ma Ritával nagyjából két órát, jót tett mindkettőnk lelkének, vele mindig annyira jól megy.
Ja és kiemelném, hogy az én anyukám a legjobb anyuka a világon. Ennyi.
jó október 9, 2008
Tegnap olyan bókot kaptam, amilyet még soha/rég/talán igen, de nem így, a lényeg, hogy nagyon szívmelengető volt.
-Nem hiszem el, hogy ilyen ember vagy amilyen, olyan nehéz elhinni. De ha igen, minden megbecsülésem…de ilyennek kell lenned. ((:
napszag október 8, 2008
A Tottenham Court Roadnal ulok egy net kavezoban, mert az uj kecoban meg nincs net. Lenn van a router a konzhaban pentek ota, de valahogy nem sikerul fixalni. A Centre Pointot latom az ablakbol ami nagyjabol 30 emeletes, elotte szokokut, nagyon kek viz amin megcsillan a nap. Ma egesz nap sut. Tegnap reggel, amikor reggel hetkor kikisertem Mr.Scottot a Heathrowra nagzon nem ilyen volt az ido. Zuhogott es minden szurke volt, csak hozzam bujt a taxiban es neztunk kifele az ablakon. Igyekeztuk elkerulni az eroltetett romantikat (amugz se menne, mert elrohognenk) de nagyon rossz volt elvalni. Ahogy ott ultem a Picadillyn es olvastam a bucsu esemeset es csak bogtem, bogtem mint egy gyerek. Aztan ezt folytattam otthon is, majd kora delutan kidoltem a szomorusagtol, a nem alvastol, attol az uressegtol amit ereztem.
Ejjel 11kor ebredtem fel, s mivel hihetetlenul szerencses vagyok az uj lakotarsaimmal, rogton jobb kedvre deritettek. A multi-kulti csucsa, es tenyleg egy szavam nem lehet. A del-afrikai Elza jott le es kerte, hogy oltoztessuk fel a masnapi interjurara, amibol ejjel kettoig dumalas lett, majd Fruzsival folytattam negyig. Jo lesz ez…
Nem tudom mikor lesz erom leirni a koltozeskor tortenteket, lehet h soha. Lehet, h nem is kell.
A heten megveszem a jegyemet. Viszem a szivemet is.
