Annyira fáj a fejem, hogy alig látok, megfáztam, pár napja tart már. Ha,-tegyük fel- elindulok itthonról tízkor, és süt a nap, akkor 10.10-kor beborul, oké, épp beszállok a metróba nagyjából fél órára, úgyhogy remélhetem, hogy elállt mire kiérek.Elállt, minden csurom víz, jó kis pára, hiszen 25 fok azért van. Épp, hogy felveszem a napszemüvegemet,mikor újra elkezd esni, kinyitom az ernyőt, szecsó a fejemre, eláll. Azért így nem nagyon nehéz megfázni. Meg úgy, hogy egyes állat jó fej kollegáim jeget dobnak a hátamba, viccből, mert az mókás tett mikor az ember megvan izzadva. Nehogy kitaláljak valami aranyos kis visszavágót egyik nap… Mondjuk folyamatosan ugratjuk egymást és kezd jó lenni benn a hangulat, csapatmunka szerű (bár szerintem arra még várni kell pár hónapot) hiszen a leggyengébb láncszemet eltávolították, nem is baj. Ritkán sírok, akkor is inkább magamban, magamnak. Neki sikerült elérnie a viselkedésével illetve a modorával (annak hiányával), hogy fél órán keresztül bőgjek. -hüpp-
Mindenkinek a legjobbakat kívánom!
(többet most nem árulhatok el, Lucó titkos ügynök vagyok és nagyon figyelnem kell arra, hogy mit mondok és mit nem…hamarosan minden kiderül. talán)
