totally unacceptable július 31, 2008

ma

dcr says:
mielott multkor hazamentem volna, 1 hettel elotte mar annyira kesz voltam, h nem voltam hajlando kimozdulni a szobabol
lu lu lu i need some apples says:
komolyan?
dcr says:
igen, ezert is rugtak ki
dcr says:
((:
lu lu lu i need some apples says:
pff
dcr says:
es most is kezdem ugyanazt erezni
dcr says:
majdnem be se jottem
dcr says:
de most erot veszek magamon mar persze
lu lu lu i need some apples says:
((:
dcr says:
lehet ez a kultursokk-invertalodas jelensege?
dcr says:
(ezt a szoosszetetelt most alkottam )
lu lu lu i need some apples says:
ez a nihil kereséses inverz görbe elkerülés eredménye
lu lu lu i need some apples says:
ja!!
dcr says:
hat on is tudos???
lu lu lu i need some apples says:
nem, csak jár a szám

Na, ma aztán tényleg egy olyan napom van amikor nincs kedvem semmihez. Persze már reggel úgy döntöttem, hogy nem lesz kedvem semmihez, hiszen tudom, ismerem, használom azt a doktrinát miszerint amit szeretnél, amit gondolsz, az úgy lesz. A mai napot pihenéssel töltöttem, kicsit stresszeltem baromságokon, mint mindig, de persze nem mentem vele sokra, maximum annyira, hogy magamat felidegesítettem (nem is idegeskedés volt ez, inkább olyan sóhajtozós, önsajnálós, plafon bámulós, lélek csavarós zavargás. Zavargás a belsőmben, amit én idéztem elő, meg valaki akit szeretek, és nem tetszett, hogy ő meg nem úgy szeret ahogy én akarom…pillanatnyilag.)
Aztán bekopogott az új lakótársam, és lám… újjáéledtem.
Végre valami új, hozzám közel álló.
vissza..

Amikor így érzem magam, csak ránézek a falra, és megnyugszom. Amikor nehéz, úgy értem nehezebb idők voltak akkor ez a pár mondat nagyon sokat segített.

“Soha ne add fel.
Bármi történjék is, soha ne add fel.
Erősítsd meg szíved.
Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy a szívüket edzenék.
Légy együttérző, a barátaidon kívül mindenki mással is.
Légy együttérző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért.
Dolgozz a békéért és halgass rá:
Soha ne add fel.
Nem számít mi folyik körülötted,
nem számít mi történik.
Soha ne add fel.”

látogat július 29, 2008

tessék látogatni mert különben öngyilkos lesz!!!

Ő az új emom. Itt látogatható:
http://emogochi.eu/index.php?page=show&id=12703

hiszek július 28, 2008

Hiszek az igaz szerelemben, akkor is ha nehéz, ha változik, ha nem ő az, ha ő az, ha nem is tudom, hogy…igen, néha van, hogy minden csak összezavarodik.

Hiszek abban, hogy mindenkinek van egy Mr. Bigje és bármennyire is hihetetlen de…de úgyis VELE lesz boldog.

Hiszek abban, hogy a barátság a legerősebb és kiáltozni és örülni és senkiről sem tudomást venni körülötted az igenis elfogadható, sőt!

Hiszem, hogy a család, barátok kombónál uccse jobb semmi, szóval hajrá—-

2 hét és…

Bárhányszor megnézem ezt mindig megkönnyezem. Szeretek. Meg ti is engem.
Jó nekem.

Jóvanna, most ilyen repkedős, szeretetteljes, rózsaszín, szivárvány hangulatú Lucó vagyok…

BOLDOGBOLDOGBOLDOG

28 fok, jájj július 24, 2008

eddig vártam a nyarat, de már most nem teccik. elszoktam a melegtől.
de bulizni még mindig jókat tudok.

most rohanok, de majd updatelek, történt ez az.

ja július 22, 2008

Furcsa, zümmögő hang jön ki a fürdőszobából. Valaki énekel, kiiis indiai dallamfoszlányok.Nem rossz egyébként az ilyen lakótárs, gyakorlatilag két hete nem láttam egyiket se, a “lentieket”. Két srác, de olyan hiper csendesek, hogy le a kalappal. Igaz mostanában vagy aludni járok haza, vagy ha felkelek akkor pár óra döglés után úgyis útnak indulok. Nem jó arcokkal lakom együtt. Nem tudom, valahogy így alakult. Mondjuk most még mindig jobb mint pár hónapja, amikor a “pár” lakott itt. Ők hazamentek szülni, szóval a helyüket egy lány vette át, aki nagyon kedves ugyan, de esélyünk sincs találkozni, hiszen ő nyolcra jár dolgozni én meg általában éjfélre végzek. A “legjobb barát” aki a szomszédban lakik, meg többé már nem legjobb barát. nemfájnemfájnemfájnemfáj
Igaz még messze van, de októberben koccolok innen és nagyon-nagyon körültekintően fogom kiválasztani az új lakótársaimat. Rasszista vagyok vagy nem (egyre inkább ugyan, de próbálom agyból megoldani, nehéz) de magyarral nem. Indiai, lengyel és afrikai se jöhet szóba.
Egy olasz, új zélandi, ausztrál kommunába betársulnék viszont ((:

először is olyan hely kell, ahol elfér a rengeteg cipőm meg ruhám, meg a sok tárgy amivel körülveszem magam.
meg kreatív emberekkel szeretnék lakni, nem lapos, befordult arcokkal, olyan…félig bulizós, félig nyugodt arcokkal. meglesz. tuti. (az se baj ha van pár lemezjátszó, kanna meg szakácskönyv)

gap július 12, 2008

-
-találjátok meg az egyetlen hibát a képen-

ohh… július 11, 2008

jaj hát nagyon köszönöm, tényleg. most néztem a statisztikákat naponta kb. 30an olvassátok-e sorokat..hm. (de honnan tudtok róla?!-oké, megosztottam pár emberrel, akik fontosak, de hogy érdekli is “őket”…és, hogy bővült ki ennyire a kör?) mindenesetre ezentúl minden igazságnak csak a felét írom majd le… ((:

Ma egyébként nagyon furcsán néztem és bazki el is szégyelltem magam kicsit.
Mondta az egyik kollegám, hogy az egyik asztalunknál egy magyar vendég ül, aki hogy hogy nem a tudomására hozta, hogy hol született. Erre ő azt felelte, hogy hoohoo szuper van egy magyar kollégám. -Ide hívjam?
-Jaaj… -jött a válasz- semmi esetre sem. Nem szeretem a magyarokat, nem is akarok magyarokkal beszélni.
Miután ezt mesélte, rá is kérdezett, persze…
-so, all of the hungarian people are shit, innit?

Nagyon sok minden jutott eszembe, hm…mit is mesélhetnék? Hogy én is azért (többek között azért) lakom itt, mert amikor januárban otthon voltam akkor sírhatnékom volt? Hogy, igen, nem kapsz levegőt a sok gyűlölködő, szemét, rosszindulatú embertől?
Hogy nekem azt kell éreznem, hogy ciki magyarnak lenni? Nem nem hiszem. Szeretem az országot. Mégis sokszor érzem azt, amikor mesélek az otthonomról, arról, hogy ki, hogy s miképp él ott…hát a büszkeség az utolsó dolog ami eszembe jut, ja?!
De ez igazából szörnyű. Van egy csomó lengyel kollegám, meg ismerősöm is és egytől egyig azt hangoztatják, hogy ők milyen büszkék a népükre és, hogy mennyire imádják a hazájukat. Nem tűnnek őszintétlennek. Itt egy egész kis kommunát építettek ki, összetartanak, segítik egymást.
A magyarok miért ennyire mások?!
Egyszer sem találkoztam a hátbaveregetős sztillel, hogy valaki őszintén örült volna annak, hogy egy helyről származunk.
de az, hogy szimplán ignorált az ember, csak azért mert értesült róla hogy ÉN IS MAGYAR VAGYOK??!!!

azért ez nagyon ciki.

Ettől eltekintve furcsa köröket futok. Kiraktam a magyar közösségi portálra egy képet abéjbről,erre baz betalál WM, hogy miért? és h én süllyedhetek ilyen mélyre? parancsolsz?-kérdeztem.

válasz?
“”"”legyen annyi elég, hogy amennyiben lehet, ne csinálj ilyen ócska, és igazából aljas dolgokat, főleg nekem ne! én se csinálom, mert szánalmas, és kisstílű. pedig tehetném. és úgy se csinálj, mintha éreznél bármifajta melegséget eziránt a nemtomki iránt, mert egészen pontosan tudom, hogy mit érzel iránta. nem pesztrálni akarlak, ne érts félre, csak simán rosszul esik, mert tudom, hogy nekem csinálod, ha tudattalanul, de akkor is! pontosan tudom, hogy kizárólag rám vágysz, epedve, és nem a naphiánytól vagy fehér, hanem az én hiányomtól.”"”"

akkor maradhatunk annyiban, hogy az exek soha nem tudják, hogy hol a helyük?
lehet, hogy valami rosszat csináltam? valami nagyon rosszat? élem az életem? szeretek meg jó nekem? de szörnyű… tényleg.
el is szégyelltem magam.
megyek aludni, de nem tudom, h menni fog-e mert annyira furdal a lelkiismeretem, hogy merem jól érezni magam és élvezni azt, hogy élek, hogy…
pánik

boldog? nem boldog? július 9, 2008

megint úgy érzem, hogy valamit otthon hagytam. valami ami fontos volt. valamit amitől csillogott a szemem. valamit amitől úgy érzem, hogy élek, hogy szabad vagyok, hogy érdemes, hogy jó…

vagy csak az emlékek mondatják ezt velem és csak…
elvanbaszvaazegészsohanemfogomtudnihogymikellnekem.

mára ennyit július 4, 2008

próbál július 2, 2008

a prém szerint olyan vagyok mint egy japán emós kislány.

mondtam már h nem emó bazki, hanem scene girl.