szomorú.
és elhagyatott kis állat.
megsérült.
kedvem lenne sírni.
de nem tudok.
szomorú.
és elhagyatott kis állat.
megsérült.
kedvem lenne sírni.
de nem tudok.
kedves pajtásommal, DelaCruzzal volt találkozóm este, Őt nagyon kedvelem, végtelenül pozitív ember, az olyanokat meg kedveljük, főleg ha vágott szemű, imidzs emberek….és ha olyan édik mint ő, akkor meg különösen.
3.30kor végeztem, sütött a nap, itt sétáltam épp:
View Larger Map
és végtelenül jól éreztem magam. Mostanában egyébként is sokszor van,hogy ok nélkül mosolygok, csak repkedek és csak simán örülök, hogy élek, és minden olyan szép egyenes, színes, napos. (fakk..közhely, lejáratott szavak, de ez van…)
A csöpögős hangulathoz még hozzájárul, hogy ezt hallgattam:
szóval már tényleg csak ez kellett, mondom…jól van na, mondom.Leültem a buszmegállóban, balról megjelent egy bácsi, aki rámutatott az utcán heverő fél pár papucsra(fogalmam sincs, hogy hogy került oda, de szép rózsaszín volt)hogy az enyém-e?
Leült mellém, felém nyújtotta a kinder buenojának egy darabját, majd megkérdezte, hogy mire gondoltam először ma amikor felkeltem.Örülök-e annak, hogy élek? Tudom-e, hogy minden napnak örülni kell?
Persze, hogy tudom.
Tudok-e annak örülni, hogy megint egy újabb nap jön, és örülök-e annak, hogy süt a nap?
Jót kérdezett, én aztán tényleg csordultig vagyok boldogsággal mostanában.
Ok nélkül. Furcsa.
(Ritusom, Rád gondoltam közben.)
Egy igazi csöpögős nap. Imádom az ittlétet.
jujj!!! és mégegyszer juujjj!!!! Tegnap voltunk Portishead koncerten, kellemes volt. Semmi extra, bár jó zene, kis fejrázás, csendes. Drága felettesem is ott volt, bár nem velem, de még napközben beszéltük, hogy olyan meg ilyen jó lesz…néztem is a koncert közben, hogy hátha összefutok vele.nem.
Ma nagyjából fél órája dolgozgatok, jön be, kacsint az ajtóban, kis fekete zacskó a kezében, amit végül az én kezembe adott. Kinyitom, egy portishead póló. Luco méretében. És ne legyek oda? ne. egyébként nem is vagyok, de jól esett.
ma majdnem elbocsátottak a munkahelyemről mert 5 órát késtem. kedden kettőt. a legszebb az egészben,hogy alapvetően nem vagyok késős típus, sőt kifejezetten bosszant ha valaki megvárat.tehát ma nem kellett egy percet sem dolgoznom. (hazaküldtek, szégyen szemre, ott sírtam a gyönyörű newington greeni parkban a ragyogó napsütésben és végtelenül sajnáltam magam) aztán élesítettem a főző tudományomat (jól haladok…) valamint megtudtam, hogy jellemző rám
Ez igaz, nem lepett meg. Miután volt pár randim egy feketével, (az utolsó időkben egy szavát sem hittem el) valamint sajnos tényleg hasonlítanak a majmokra, csak sokkal visszataszítóbbak, és szétdobálják a lerágott 2 fontos csirke csontjaikat a buszon, kiabálnak, fellöknek az utcán, és csak az amerikai adatokat tudom, de 1%-uk diplomás. Persze, mert NINCS AGYUK. Úgy nehéz diplomát szerezni. De cserébe sokuknak állat jó hangjuk van és kiváló stílus ill. ritmus érzékük. Legalább ennyi, ha már…
a teszt itt érhető el:
https://implicit.harvard.edu/implicit/Study?tid=-1
hasznos, bár néha idegesítő.nem is, frusztráló. párdon.
Tegnap annyira durván bezabáltunk este, elmentünk Slavkaék török éttermébe, hááát…alig bírtunk mozogni.Még félig tele volt a tányér amikor B. mondta, hogy huhh, már nem tudok többet enni, tele vagyok. “Én is”- válaszoltam. Ahhoz képest mindent felfaltunk. Mindent.Ráadásként még egy szelet sajttortát is elfeleztünk.
Ma meg együtt ettünk mindannyian, és a kedvenc főnököm elfelezte velem a wishbone.t. ((: szóval ezek ilyen felezős idők.
el se hittem…
reggel hétkor a megállóban, szakadó esőben, olyan szélben, hogy kicsavarta az esernyőt a kis szemét,és a frissen vasalt hajam is eléggé károsodni látszott, semmire nem vágytam jobban — de, persze..igen…túlzok
mint a tojásos- cresses szendvicsemre, és drukkoltam,hogy még legyen a boltban, ahol sokszor nem volt…
Nem is értem, hogy hogy engedheti meg magának a Walthamstow Centralnál lévő nagyon durván forgalmas tesco expr., hogy 10 körülre kifussanak minden szendvicsből és red bullból… (miért nem rendelnek többet..hmm..??!!)
A lényeg, hogy nyolcra már a helyen voltam, félkómásan, annyira fájtak a térdeim, hogy annál már csak az izgatottságom volt számottevőbb.Úgy telt el a nap, hogy igazából fel se fogtam mi történik. Néha úgy érzem képtelen vagyok koncentrálni.