A társadalmi érintkezés kultúrájához vezető első lépcsőfok: az önuralom.
Csak ha ura vagy magadnak, csak akkor tudsz kifogástalanul mozogni a társaságban, és csak az szabadult fel a különböző gátlások és a bizonytalanság érzésének gyötrelmes nyomása alól, aki megtanult kifogástalanul mozogni.
Ha igazi művelt ember, igazi művelt hölgy akarsz lenni, jegyezd meg jól: önuralom nélkül nem lehetsz. Ez az első, a legfontosabb követelmény.
Ha viszont ura vagy magadnak, már ráléptél arra az útra, amely a kifogástalan érintkezési formák elsajátításához vezet.
Az érintkezési formák elsajátítása nem valami boszorkányos mesterség. Könnyű és egyszerű. A heves vérmérsékletű fiatalság azonban inkább ösztönösen, inkább érzései, fellobbanásai szerint szeret cselekedni, mint megfontoltan. Az önuralomnak az ifjúi vérmérséklet a legnagyobb ellensége. Győzzed le magadat: minél nehezebben sikerül, minél keményebben kell küzdeni valamiért, annál értékesebb, ha elértük.
Ne kíséreld meg későbbre halasztani azt az időpontot, amely önuralomra való nevelésed kezdete.
- Ráérek az önfegyelmezéssel, ha kissé lehiggadtam… Ha már kitomboltam magamat…Így ne beszélj! Ha így fogod fel a dolgot, tíz esztendő múlva még mindig azt fogod érezni, hogy: korán van még hozzákezdeni. A siker titka: tüstént, rögtön, azonnal hozzákezdeni ahhoz, amit véghez akarunk vinni. Sokan azért nem tudnak boldogulni az életben, mert nincs annyi akaraterő bennük, amennyi a kezdethez szükséges. Íme néhány példa arra, hogy milyen rendkívüli fontosságú az önuralom szerepe a művelt ember életében. Beszéljünk először is a testtartásról. Az egyik ember olyan görnyedten jár akár egy aggastyán. A másik lóbálja a kezét. Van, aki állandóan dobol az ujjával, vagy topog. Sokan nem tudják, mit kezdjenek a lábukkal, ha leültek.
Ha neked is lenne efféle hibád, szedd össze magad! Legkönnyebben úgy tudsz leszokni a rossz testtartásról, ha ültödben, álltodban összezárod a térded.
Ne terpeszkedj el a széken!
Egyenesen ülj!
Ne csavard alsó lábszáradat a szék lába köré.
Ne csapd egyik lábadat a másikra.
Az általános benyomáshoz, amelyet teszel, nagyon hozzájárul kezed, lábad: de a legelegánsabb harisnya s a legkáprázatosabb cipő sem tudja oly mértékben fokozni a kedvező benyomást, mint amennyire le tudja azt rontani a hanyag, nyegle testtartás.
Járás közben ne csoszogj, és lábujjad hegyét ne tartsd befelé. Rossz hatást kelt, mert csúnya: minden “lázas sietség”, rohanás, vágtatás, száguldás. Mindent idejében tégy és sietség nélkül! Jó modorú ember ura a kézmozdulatainak is. Nem üt az asztalra. Nem pödörgeti bajuszát, nem simogatja haját.
Nem szorítja kezét ökölbe.
Nem veregeti meg annak a vállát, akivel beszél, és nem fogja meg az illető kabátja gombját sem.
Nem ver sem a maga combjára, sem a máséra.
Nem játszik minden keze ügyébe eső tárggyal.
És nem mutogat ujjal.
Nem tapogat, és nem simogat meg olyan holmit, amihez semmi köze.
Nem akasztja hüvelykujját mellénye kivágásába, és soha, senkivel nem beszél zsebre dugott kézzel.
Kerüld a széles mozdulatokat.
Italában: ne gesztikulálj!
Ne vakarózz.
Mások előtt ne piszkáld se körmödet, se orrodat, se füledet, se fogadat, se frizurádat.
Arcizmaidat is tartsd kordában.
Ne pislogj, ne emeld szemedet az égre, és ne forgasd.
Ne köpködj.
Orroddal ne trombitálj.
Ne fütyülj, ne dúdolj nyilvános helyen.
Ne kacagj harsogva.
Ne ásítozz, és ha már tüsszentesz: zsebkendőbe tüsszents.
Orrodon át végy lélegzetet.
Ne harsogj, ne suttogj.
Hidd el: elhatározás kérdése, hogy leszokjál köpködésről, ásításról, hangos légzésről és – ami legszörnyűbb – az orrszívásról.
Örömödben bárkit részeltethetsz. Bosszúságodnak, haragodnak, dühödnek azonban mások jelenlétében sohase adj kifejezést. Nem illik!
Ha valami nincs ínyedre, megmondhatod. De nem viharos hévvel, ne lángolva. Nyugodt hangon, mérséklettel.
Idegenek jelenlétében ne vitatkozz, ne veszekedj, és kerüld a becézgetést, kedveskedést is. Az önuralom hiányának jele, ha idegenek jelenlétében vitatkozol, veszekszel, vagy gyengéd szerelmi jeleneteket rendezel.
Ha vitatkozol, sohase engedd, hogy szenvedélyed elragadjon. S ha azt látod, hogy társadat érvekkel nem tudod meggyőzni, ne igyekezz őt túlkiabálni.
Hagyd abba a hiábavaló szócsatát. Ekkor se élj azonban lekicsinylő kézlegyintéssel vagy olyan kifejezéssel, amellyel “fölényedet” akarod megmenteni. Vonulj vissza udvariasan, hogy a nézeteltérés ne maradjon szálka bennetek.
Ha viszont belátod, hogy a másiknak igaza van, mondd meg nyíltan. Önérzetes ember az, aki engedi, hogy meggyőzzék, s hibáit, tévedéseit húzódás nélkül beismeri.
Bizonyára azt gondolod magadban, hogy könnyű ezt tanácsolni, de lennék csak olyan heves vérmérsékletű, mint amilyen te vagy, én sem tudnám megfogadni ezt a tanácsot. Ha ezt gondolod: tévedsz.
Engedd meg, hogy továbbadjam neked azt a tanácsot, amelyet édesapámtól kaptam gyermekkoromban. A tanács így hangzott:
- Ha felindult vagy, előbb számolj magadban húszig. Csak azután beszélj!
Az önuralom segít az igazságossághoz is, amellyel minden teremtett lénynek tartozik.
ooohhh yeeessssssssssssssss
